Petronell

Petronell (Carnuntum) község Ausztriában, Alsó-Ausztria tartomány Bruck an der Leitha kerületében. Az 1158 lakosú község Hainburg an der Donautól 8 km-re délnyugatra fekszik a Duna jobb partján. Az ókorban részben a területén feküdt Carnuntum, a Római Birodalom Felső-Pannonia tartományának fővárosa.  308-ban császártanácskozást tartanak itt. 355-ben földrengés sújtja a várost, de a század végén még a limes vonalakat megerősítik. V. század közepén adják fel a rómaiak ezt a helyet (hunok támadása is elősegíti ezt). Petronell IX-X. században kezd újra benépesülni. XII. századtól tartják nyilván, vásárok tartására jogosult. Körkápolnája a XIII. században épült csontkápolna, a temetőben található. Szentháromság szobra a Sz. Anna templomnál XIX. Századi.

Húsz évvel ezelőtt térdig érő falak voltak a területen, napjainkban pedig a régészeti park területén egy időutazást tehetünk a régi rómaiak világába. A látogatókat egy modern látogatóközpontban fogadják, majd beléphetünk a park területére. Három házat rekonstruáltak oly módon, hogy a házba belépve a látogatók úgy érzik, hogy az épületet most is lakják. 
A szabadtéri múzeumban tett kirándulást a mediterrán életöröm, a délies hangulat és a római kultúra látványos emlékei teszik oly egyedülállóvá. A látogatók egy izgalmas és élménydús sétát tehetnek az ókori utcákon, a templomok és termálfürdők között, és megcsodálhatják a római polgárok fényűző házait. A látogatókat számtalan látványosság és sok-sok újra felépített római épület várja, amelyek bepillantást engednek a római polgárok mindennapi életébe. A séta fénypontját a carnuntumi kelmekereskedő, Lucius pompázatos háza, valamint a városi villa, melynek árnyékos oszlopcsarnokában kifejezetten jól esik az időzés. Kellemes az időtöltés a római kertekben, a felüdülés és elmélkedés virágzó, illatozó oázisaiban is.
A valódi Carnuntum életre keltése érdekében szakemberek a kísérleti régészet alapelvei szerint dolgoznak -ez nagyon idő- és munkaigényes módszer, amelyet a világon csak nagyon ritkán használnak. A római kertek létrehozásakor például csak olyan növényeket ültetnek, amelyek nyomát megtalálták az ásatások során. Emellett a kertek egységes megjelenése érdekében a növények ültetésénél kizárólag olyan vetőmagokat használnak, amelyeket a modern növények visszafejlesztésével nyernek.

Marcus Aurelius emlékmű a régészeti park előtt
A császár főhadiszállása volt Carnuntum 171-173 között, itt írta az "Elmélkedések" c. művének egy részét. 

Fogadóépület

Fogadóépület 

Fogadóépület

A kiállítás kezdete

Terepasztalon mutatják be a borostyánút mellett elterülő várost, melynek fénykorában kb 50.000 lakosa volt

Udvarrészlet  Lucius posztókereskedő rekonstruált házában

Az udvarban külön nyiló helyiség a konyha, jobbról lehet az udvarra belépni

                                        

                                 A konyha és bejárat az udvarra

Házioltár

Az előljáró palotája

római gyorsétterem

Gyorsétterem :)

                                      

Fürdőbe lépve a pihenő terem

Feljárat a masszázs szobába

A római fürdőbe legalább 3 különböző fokozatú fürdő volt, mindegyikben eltöltöttek egy kis időt. Az utolsó fürdő volt a legmelegebb

 

A legmelegebb fürdő. Természetesen a fürdő teljes területén padlófűtés volt és jelenleg is így "működik". Ez a fürdő volt az utolsó és igen meleg volt a teremben.

masszázs szoba

A múzeumban interaktív foglalkozást tartanak gyerek csoportoknak, és ezt már Ausztriában több múzeumban is tapasztaltuk.

Fontos közösségi hely volt természetesen a latrina

Természetesen a WC papír ebben a korban még nem volt, ehelyett botra erősített szivacsot használtak melyet használat után vízzel leöblítettek. Volt aki tompára csiszolt cserépdarabkát használt WC papír gyanánt.

 

A polgárváros falain kívül állt az a monumentális emlékmű, amely II. Constantius császárt ábrázolta Carnuntum virágkorában, a római imperátor hatalmát és fényűzését hirdetve a város felé közeledők számára. Az egykori pompázatos építményből ma már csak a közismert kapu áll. A legújabb tudományos felfedezések egyértelműen bizonyítják, hogy eredetileg egy oszlopos, négyhomlokzatú diadalívről volt szó (latinul quadrifrons, görögül tetrapylon), amelynek négy, boltíves bejárata volt, és óvóan magasodott a császár szobra fölé. A győzelmi emlékművet II. Constantius császár dicsőítésére építették i.sz. 354-től 361-ig. A Pogány-kapu elnevezés a középkorból származik, amikor is az emberek azt hitték, hogy a kaput pogány kezek építették, és ezért "pogányok kapujának (heydnisch Tor) nevezték el. Mint azt ma már tudjuk, tévesen. A Pogány-kapu építési ideje ugyanis abba a korba esik, amikor a kereszténység már évtizedek óta elismert vallás volt a Római Birodalomban, és Carnuntumban is egyre inkább teret hódított. 

Ötletesen oldották meg, hogy el tudjuk képzelni, milyen lehetett eredetileg a diadalív