Felsőszölnök

Felsőszölnök Vas megyének, de hazánknak is a legnyugatibb helysége az osztrák és a szlovén határ közvetlen szomszédságában, a Szölnök patak és mellékvizeinek völgyében fekszik. A község 10 km hosszan elnyúló, a 7454 sz. közúton jól megközelíthető szórt település. 

A Szölnök helységnév a szlovénből került a magyarba, jelentése: kaszáló, szénapadlás, szénapajta. A falu korai névváltozatai káposztaföldekre is utalnak (szlovénül: zelnik), így Zelnuk (1387), Zewlnek (1538), Felsőzelnek (1548), feölseo Zelnik (1594).

II. világháború után a falu a határsávba került. A 40-es évek végén a helyi lakosság spontán akció keretében megpróbálta elérni, hogy a falut és környékét Jugoszláviához csatolják, de törekvésük kudarcba fulladt, és a retorzió sem maradt el: a falut a Rákosi-rendszer teljesen elszigetelte, a módosabb parasztgazdákat pedig kitelepítették a Hortobágyra, mint kulákokat; közülük a legtöbben nem is tértek vissza szülőfalujukba. A község és környékének megközelítése a rendszerváltásig kizárólag határsávengedéllyel volt lehetséges, de ilyet a 80-as évekig csak nagyon indokolt esetben adtak ki. A műszaki határzárat (nyomsáv, aknák) a 70-es évek végén leszerelték, helyébe rakétás jelzőrendszert működtető „botlódrótokat” telepítettek. A határvédelmi infrastruktúra maradékát (őrtornyok stb.) a 90-es évek elején felszámolták, de a szölnöki erdőkben néhol még mindig láthatók a vasfüggöny szögesdrótjának rozsdás maradványai.

Felsőszölnök címerében zöld talajon Keresztelő Szent János ezüstruhás, glóriás alakja áll. Bal vállán állatbőr, jobbjában zászlós, keresztes bot van. Előtte a földön bárány fekszik.

Daráló, volt vízimalom és olajprés (késő barokk 19. sz. közepe) Felújítását megkezdték. Az épületben a régi berendezés egy része még megtalálható 

a malom melletti épületet is felújítják

A vízimalomra már csak ez emlékeztet.

Buszmegálló

Fő utca

Kossics József Kéttannyelvű Általános Iskola

Kossics József (Bagonya/Bogojina 1788 – Felsőszölnök 1867) papi hivatásának lelkiismeretes gyakorlása mellett költő, nyelvész, történész és néprajzkutató is volt. Kőszegen és Szombathelyen tanult, 1811-ben szentelték pappá. Először Bántornyán volt káplán, 1814-ben Felsőlendván, Muraszombatban és Rogasócon (1815.) 1816-1829 között (13 évig) volt plébános-helyettes Alsószölnökön. 1829-től haláláig (1867. december 26.) Felsőszölnökön volt plébános. Alsószölnökön írta tájmonográfiáját A magyarországi vendus-tótokról (1824, 1828.) A szájhagyomány szerint Kossics József nagyon szeretett vadászni. Hűséges vadászkutyája halála után ki akarta kaparni gazdáját a sírból, ezért agyon kellett lőni.

Keresztelő Szent János templom

Tájház

Tűzoltó Szertár