Kerkáskápolna

Kerkáskápolna az Őrség történeti - néprajzi tájegység egyik települése. A Kerka kiszélesedő völgyében fekszik, ezért területe a többi őrségi településtől eltérően nagyrészt sík, illetve északi irányban enyhén emelkedő. A község az őri szervezet fennállása idején (11-14. század) a Kerka-őrök faluja volt. 1428-ban Alkarika (Alkaryka) más néven Kápolnásfalu-ként (Kapolnasfalw) említik. A falu a 16. század végén Őriszentpéter mellett az Őrség legnépesebb települése volt, ma már alig több mint 100 fő lakosa van. A török időkben a falutól északra lévő területen kisebb erődítmény állhatott. Ennek nyomai ma már nem látszanak, csupán a Várdomb dűlőnév utal létezésére.

Első okleveles említése 1428-ból származik. Már ekkor is állt benne egy kápolna, nevét innen kaphatta (Kerkás-Kápolna). 

Egy helybéli monda szerint Ferenc Jóska császár a feleségével Erzsébet királynéval itt járt egy alkalommal egy őszi nagy vadászaton. A helyet, ahol állítólag Erzsébet királyné ebédelt, a helyiek sokáig becsben tartották és egy gyönyörű ligetet is ültettek oda.

Sylvester János Református Imaház és Vendégház

Avas Dániel egy helybéli gazdálkodó volt a 20. század elején. Kápolnát építtetett a saját kertjébe, ami a szájhagyomány szerint egy kocsmai beszélgetésnek köszönhette a létét.

Valaki a szemére vetette a jómódú gazdának, hogy minek dolgozik annyit, hiszen a végén az ő sírját is csak lepisilik a kutyák.

„Márpedig nem így lesz!” - mondta Avas Dániel, és megépíttette a kápolnaszerű síremléket magának. Gyermeke nem lévén, később a Református Egyházközségre hagyományozta minden vagyonát.