Szécsisziget a
Kerka egyik kis szigetére épült, pontosabban inkább csak Sziget, mert ekkor még
a Széchyeknek hírük sem volt ezen a vidéken. (A falu neve tehát a Szigetiek és
a Széchyek családnevéből tevődik össze.) A krónika szerint a falu tulajdonosa ugyanis a 14. században a Szigeti család
volt. A település első okleveles említése 1403-ból való, s ez éppen arról
szólt, hogy Szigeti Pétertől ekkor vette el Zsigmond király Szigetet, mert a
falu urai hűtlenek lettek hozzá, és Széchy Miklósnak, a veszprémi püspökség
kormányzójának adományozta a király. Ők aztán gyorsan jelentős építkezésbe
kezdtek, 1437-re elkészült a főúri kastély, illetve a vár is. Az évszázadok
során a Széchy család férfi ága kihalt, a birtokot az akkori tulajdonosai
1690-ben eladták Szapáry Péternek és nejének Egresdy Zsófiának. Utóda, II. Szapáry
Péter és felesége építette a jelenlegi szécsiszigeti templomot 1750-60 között. 1820
körül Szapáry Etelt gróf Andrássy Károly vette felségül, így került az Andrássy
család kezére az uradalom, akik 1945-ig birtokolták a területeket.
A Kossuth utca 27. számú telken magasodik a
Szapáry család XVIII. században épített kastélya, amit a szécsiszigeti vár egy
részének a felhasználásával építettek. A vár árkait XVII. századi leírás
szerint földsánc vette körül, amit fapalánkok egészítettek ki. Ezek ma is
nyomaikban felismerhetők. Azonban a vár árkait 1871-ben a tiszttartó betömette,
területét fásította.
Az épület a magyar barokk kastélyok
jellegzetességeit mutatja. Kialakítása egyszerűbb, mint a külföldieké,
higgadtabb, mégis betölti reprezentatív szerepét. A kastély földesúri székhely
voltánál fogva több volt egy egyszerű lakóhelynél. Birtokosának és családjának
otthonaként gazdasági és birtokigazgatási központjaként, valamint nem utolsó
sorban a földesúri hatalom reprezentálójaként szolgált.
A szécsiszigeti kastély a régi vár helyén épült a
maitól eltérő formában, eredetileg U alakú volt, ami egy 1864-ben készült
térképen látható. Az épület maga a Kerka völgyétől pár méterre kiemelkedő,
részben mesterségesen kialakított dombon áll. Elmondások szerint berekfa
cölöpöket használtak alapozáskor, melyeket égetéssel tartósítottak. 1968-ban a
Kerkát új mederbe terelték. A gyorsabb lefolyás miatt a talajvízszint
folyamatosan csökkent, a facölöpök korhadni kezdtek.
Az épület mai állapotában L alakú,
északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny. Északkeleti oldalához
magtár csatlakozik. A volt istállókat és a kapuépítményt, mely délkeleti
oldalon csatlakozott a kastélyhoz, 1945 után lebontották. Különböző vizsgálatok
kimutatták, hogy az épület legidősebb része a magtár. Az is kiderült, hogy a
kastélyszárnynak csak a délnyugati fele volt egyemeletes a lépcsőkig, a többi
része földszintes volt. A kastély egy emeletes, oldalfolyosós és teljes
területén alápincézett. Főhomlokzata 10 tengelyes, melyet horizontális
övpárkányok, vertikálisan pedig pilaszterek tagolnak. A földszintes ablakok
egyenes ívűek, szalagkeretesek, az emeletiek díszesebbek, szintén
szalagkeretesek, a szemöldöknél ehinusz mintával és füzérrel, párkánnyal és
tükrös ablakköténnyel. A kastély bolthajtásos pincéjében tárolták az uradalom
borát. A pincében 145 akós hordók álltak, ezeket itt szerelték össze. A régi kapuzat
alját rúdfával rakták ki, az udvar egyébként kaviccsal volt felszórva, közepén
kút állt, körülötte orgonabokrok.
A Kastély közvetlen területe egy közel 0,7
hektáros kert, melyet félkör alakban a középkori várárok vesz körül. A
kastélyhoz tartozik még a holtág és a jelenlegi meder által bezárt háromszög alakú
7 hektáros terület. Kerttörténeti szempontból annyit jelent, hogy a kastély
körül minimális területet foglalt el, a korra jellemző kialakítású kert, a park
többi része gazdasági célokat szolgált. A második világháború idején már
ligetek vették körül az épületet, melyeknek legjellemzőbb fája a gyertyán volt.
A műemléki védelem
alatt álló malom első írásos említése a XVII. századból való, jelenlegi barokk
stílusjegyeit azonban csak a Szapáry család megjelenése után nyerte el. A XX.
század elején a vízimalom három darab, öt méteres átmérővel bíró, alulcsapott
vízkerékkel járt. Az alulcsapott vízkerék azt jelenti, hogy a víz, ez esetben a
Kerka vize a malomkerék alatt haladt át. Egy tűzvészt követően egy hét méteres
és egy másfél méteres kerék kapott helyet benne. Az 1950-es években
államosították, majd korszerűsítették a vízimalmot, ekkor egy régi turbinával
váltották fel a vízkerekeket. Ennek oka a község és a fűrészüzem
áramellátásának biztosítása volt.
1963-ban aztán bezárták a
malmot, a Kerkát ugyanis szabályozták, aminek következtében a folyó 200
méterrel keletre, a településen kívülre került. Az épület még egy darabig
géptárolóként működött, ám aztán elhanyagolták, állapota gyors romlásnak
indult.
2002-ben lett új tulajdonosa, egy építész házaspár, akik a Kerka Vízimalom
Egyesület segítségével felújították az épületet, amely 2006 őszén újra
megnyitotta kapuit.
A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly őse az
ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt.
Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban
kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban
tenyésztették. Súlya: 450 – 500
kg , marmagassága 150 – 180 cm , vemhességi ideje 315
nap.
A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a
savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós,
igénytelen munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de
aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a
feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap
át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli. Teje nagyon
zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt.
Húsa vöröses, rostos, melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a
szarvasmarháénál.
Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi
állatőrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti
Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente
Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a
legelők természeti értékeinek megőrzése.
hősihalottak emlékhelye a temetőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése