Az őrség egyik legrégebbi települése, nevét az itt eredő "Szala" folyóról kapta.
 |
Szalafő legfiatalabb, ám annál monumentálisabb nevezetessége a 2009. őszén elkészített Életfa. Az alapanyagul szolgáló, mintegy 8 méteres tölgyfára a Szala-patak partján leltek rá a helyiek. A fának éppen hét ága van - annyi, ahány szere a településnek - , s a fát úgy lehet betájolni, hogy az ágak pont a szerek irányába mutassanak.
Általánosságban az életfa olyan megfaragott ágasfa, amely törzsére, ágaira, ágvégeire a haza, történelmünk, a falu és népességének ismérveit, jellegzetességeit faragják fel. A szalafői életfa nem azonos a régi korok kultikus életfáival. Ez az alkotás egy speciális motívumszobor, amelyet azért neveznek mégis életfának, mert a rá vésett jelek, alakok mind az életet, a gyarapodást szimbolizálják. A motívumok a múltból táplálkoznak, de egyben a mának és jövőnek, a további generációknak közvetít üzenetet.
|
 |
| Szalafő címere az életfán |
 |
| Templomszer nevét a dombtetőn lévő templomról kapta, melyet 1839-ben kezdtek építeni. Egy helyi anekdota szerint a templom első alapját a Felső szeriek ásták ki úgy, hogy az majd feléjük nyugatra nézzen. Ezzel azonban az Alsó szeriek és a Gyöngyös szeriek nem értettek egyet, ezért egy éjszaka betemették az alapot és újat ástak maguk felé keleti irányba. Így épült fel aztán a templom, hogy mindkét szer felé lett egy-egy bejárata. |
 |
 |
1939-ben épült - jelenleg - ökumenikus - imaház ahol napjainkban csak jeles egyházi ünnepkor tartanak szentmisét, ezért csak kívülről tekinthető meg.
Valamikor gatter (fűrészüzem) volt, felújítását követően egy igen kellemes fogadó. Háttérben Szalafő legöregebb 200 éves tölgyfája. Kerülete 558 cm, magassága 27 méter. A helyi monda szerint akik körbeölelik a fát, azokat a következő évben jó szerencse kíséri.
Gatter fogadó a tölgyfa felől
   A fogadóban mini múzeum is található, többek között a fűrészt eredeti helyén megőrizték. 
I. világháborús emlékmű (Kondor József készítette 1924-ben)
Kitelepítettek emlékpadja (ifj. Palatkás József készítette 2013-ban). 1950-1953 között a jugoszláv határ menti területekről több ezer "kulákot" telepítettek ki az ÁVH felügyelete alatt elsősorban a Hortobágy környékére ahol zárt munkatáborokban helyezték el.
                           
A pityerszeri
épületegyüttes a nevét a teleülésen gyakran előforduló kismadár, a pacsirta
népi nevéről kapta. A házak egészen az 1970-es évekig lakottak voltak.
1970-ben, az őrségi szeres településforma megóvása érdekében, a Vas Megyei
Múzeumok Igazgatósága 3 portát vásárolt itt meg. A 3926 négyszögöl területen 10
épület található, a hozzátartozó gyümölcsössel és 2 db vízgyűjtő tókával
együtt. Később telepítettek ide egy negyedik főépületet a Papszerről, amely
eredetileg "füstösház" volt, hogy az Őrség legrégebbi háztípusa is
látható legyen. Az országban egyedülálló típusú, emeletes gabonatároló épület,
az ún. "emeletes kástu" is itt tekinthető meg. Az épületeket eredeti
funkciójuknak megfelelően rendezték be. A berendezési tárgyak zöme az egykori háztulajdonosoktól
származik, így ezek eredeti helyükön láthatók.
Égig érő paszuly a szalafői Népmesepark bejáratánál
Az Őrségben az 1900-as évek óta
termesztenek olajtököt, és magjából nyerik az Őrség "fekete aranyát".
A tökmagolajütés módszerét Burgenlandból hozták be az őrségiek. Ez az eljárás
azért is különösen előnyös, mert nem sérülnek, illetve bomlanak le a telítetlen
zsírsavak és vitaminok.Bár a tökmag-olajütés napjainkban
is széles körben elterjedt itt, néprajzilag hiteles műhely azonban csak
Szalafőn látható.
Az 1900-as években a szalafőiek még a
vendvidéki Orfaluba jártak át olajat csináltatni.
  
Természetesen vásárlási lehetőség van a sokféle olaj közül lehet választani.
Az útvonal természetesen érinti Szalafőt is.
|
Induljunk el e táj felfedezésére akár gyalog....
....akár szekérrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése