Viszák

Az Őrség belső részében található település története az Árpádok koráig nyúlik vissza. Első okleveles említés Lugossal és Ivánccal együtt 1237 ellőttről való „Vyzaah” alakban. Nevének eredete a magyar „vissza-ág” azaz visszakanyaradó patak jelentésű szóösszetételre vezethető vissza

A török pusztítás miatt elnéptelenedett, csupán a Rákóczi-szabadságharc után jelentek meg újabb telepesek. Ekkor már az Ivánczy-családtól megvásárolta a Sigray család a területet.
A falu lakosainak száma csökkenő tendenciát mutat kb 250 fő. A település egyetlen póklábként szerteágazó utcája az Őrségre oly jellemző Fő utca nevet viseli.

A címer motívumai közül a fordított ekevas a földművelő elődök hagyatékából, az egyszarvú a Sigrayak címeréből származik. Sigrayak viszont a régi Ivánczy-címerből "kölcsönözték" az egyszarvú motívumot.

1912-ben épült fel Viszákon a Római Katolikus Elemi Népiskola, melyet a rendszerváltás után átalakítottak kápolnává.

                                   

Kitelepítettek fája
Sibinger Miklós fafaragó alkotását 2007.október 23-án avatták fel az Élő Emlékezet Ünnepén, az 50-es évek kitelepítései áldozatainak tiszteletére, amelyre a három kitelepített család nevét vésték: Böhm, Dávid, Török. A kiszáradt, kettétört fa közelében elültettek egy körtefát is. 

                                     

Az Őrség első Trianoni emlékművét Marosits József készítette.

Evangélikus-református templom

A templom bejáratánál elhelyezett világháborús emléktábla

                                   

Kemencekápolna épülőfélben

Gaál Erzsébet, akit haláláig csak a "szoborként" emlegettek. Viszákon született hölgyről mintázta Kisfaludy Strobl Zsigmond a budapesti Szabadság szobrot.