Nevét a 14. században kapta Árpád-házi Margit
hercegnőről, IV. Béla király lányáról, aki a királynak a
tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend
apácakolostorában élt itt a 13. században. Nevezték még
Szent András szigetének is, majd pedig az ott levő
ájtatos hajlékok után Boldogságos Szűz Mária vagy
röviden Boldogasszony szigetének. Kevésbé ismert elnevezése volt Urak-sziget, Nyulak szigete, Mária-sziget, Lánysziget, Budai sziget, Palatinus- vagy magyarosan Nádor szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.
A köztudatban élő verzió szerint a Nyulak szigete elnevezés alapját az adta, hogy a szigetet vadnyulak népesítették be.
Egy
másik elmélet szerint azonban akár éltek nyulak a szigeten, akár nem, a
név eredete más. Egyes régészek azt állítják, hogy a középkorban
elkülönítés céljából a szigetre telepítették a leprás betegeket, itt
működött a leprakórház és a leprások temetője. Emiatt a mai
Margitszigetet korábban Leprások szigetének, latinul Insula Leprorum
nevezték. A latin névtől mindössze egyetlen betűvel tér el az Insula
Leporum. kifejezés, melynek jelentése Nyulak szigete.
Feltételezik
tehát, hogy a leprajárvány végeztével egy véletlen vagy szándékos
betűkihagyás változtatta át a sziget eredetileg nyomasztó nevét egy
sokkal barátságosabbra.
A sziget a 19. század vége előtt több kisebb-nagyobb szigetből, homokzátonyból állt.
Ezek közül a a kisebbeket vagy elkotorták, vagy feltöltéssel a
legnagyobbhoz kapcsolták. A mai déli csúcs különálló sziget (bozóttal
benőtt homokzátony) volt, melyet három néven is ismertek: Budai-, Kis-
vagy Festő-sziget néven, mely utóbbi nevet a rajta festegető művészekről
kapta. Az északi csúcsnál lévő kis szigetet Fürdő-szigetnek nevezték, nevét
onnan kapta, hogy ötven-hatvan hőforrás volt megtalálható rajta. Ezt a
kis szigetet 1873-ban kotorták el
.
 |
| Marosvásárhelyen 1820-22-ben építette Bodor Péter
székely ezermester a zenélő kutat. Bodor Péter székely ezermester eredeti kútja fölött a karcsú faoszlopokon nyugvó kupolában elhelyezett órát és zenélő szerkezetet facsövön érkező víz működtette. A tetején elhelyezett Neptun szobor szigonyával a pontos időt mutatta, 24 óra alatt egyszer körbefordulva. A szerkezet 1836-ban egy hóviharban tönkrement, a kút maradványait 1911-ben bontották el. A régi
kút másolatát a Fővárosi Közmunkák Tanácsa gróf Teleki Domonkos
adományából építette fel 1936-ban, Páll Andor gépészmérnök és Jankó
Gyula építész tervei alapján rekonstruálták a szerkezetet, víz helyett azonban villany működtette az óránként megszólaló orgonát. Az eredeti dallamot azonban nem tudták
rekonstruálni. A
második világháborúban a kút súlyosan megsérült és Pfannl Egon tervei
alapján állították helyre 1954-ben, míg a zenélő szerkezet 1997-ben lett működőképes nem lett működőképes.
1985-ben a BVE felújíttatta. 1997-ben ismét felújították. A zeneautomata
számára az új muzsikát Csányi Attila állította össze egykori
dallamtöredékek alapján.A 2014-es felújítást követően a kupola Neptun szobra 24 óra alatt fordul körbe, és az alatta található óraszerkezettel együtt mozogva a pontos időt mutatja. A szobor körforgása összhangban van a Nap mozgásával és mindig a Nap felé tekint. Kör alaprajzú, kétszintes, kupolás építmény,
felső szintjének átmérője 300 cm, az alsóé 500 cm. A kútépület tetején
bronz Neptun-szobor háromágú villával, kb.180 cm. A földszinten 3 db
azonos vörösmárvány falikút van, kávái 200 cm szélesek, 100 cm mélyek és
80 cm magasak, a felfelé keskenyedő kúttestek 108 cm magasak. |
 |
| Rákász fiú szobra 1926-ban készült Ligeti Miklós alkotása. Eredetileg a Királyi vár Savoyai lovasszobor felüljárójának grottájában állt, majd a Döbrentei téren és 1954-ben került jelenlegi helyére. |
 |
| Az 1970-es években alakították ki a Szikla-és japánkertet. |
 |
| A premontrei szerzetesek a tatárjárás előtti időben, a mai Víztoronytól
észak-keletre, 1225 táján építették fel kápolnájukat és kolostorukat. Az
épületegyüttes a török hódoltság ideje alatt romhalmazzá vált. Az ismétlődő
áradások hordalékával betemetett kápolna alapfalai, az 1923-ban szakszerűen
elkezdődött régészeti feltárás során kerültek felszínre. A kutatás
eredményeként, Lux Kálmán műtörténész tervei szerint lehetővé vált a tiszta
román stílusú kápolna korhű újjáépítése. A kápolnát Horthy Miklós kormányzásának
10-ik évfordulója alkalmából, 1932-ben, ünnepélyes keretek között felszentelték
és azóta a sziget kiemelt jelentőségű műalkotása. A főváros legrégibb román kori
emléke, amely eredeti formájában látható. A kápolna tornyában helyezték el
hazánk egyik legöregebb, XV. századi harangját, amit a közeli Domonkos-rendi
kolostor romterületén 1914-ben, egy vihar alkalmával kidőlt fa gyökerei között
találtak. |
 |
A kápolna bejárata feletti dombormű az utolsó ítélet szimbolikus
ábrázolása, ahol Szent Mihály mérlegének egyik serpenyőjében
az üdvözülő, a másikban az elkárhozó lélek jelképes
alakja látható.
|
 |
| A Domonkos-rendi apácák részére épített szigeti zárda és templom
királyi támogatással, az alapító levél szerint 1259-re elkészült.
Később több alkalommal a csúcsíves gótika stílusában bővítették.
Korabeli írások és a régészeti kutatások bizonyítják, hogy
méretei, valamint kiterjedése alapján a sziget legnagyobb és
építészetileg legdíszesebb épületegyüttese volt, ami egészében
a csúcsíves gótika szellemében alakult ki. A zárdához csatoltan
épült a kolostor temploma és a királyi palota. A kolostor kertjében
fűszer és gyógynövényeket termesztettek. Külön vendégház
épült a királyi látogatók és a kolostort kiszolgáló domonkos
szerzetesek elhelyezésére. |
 |
| A templom helyén díszes márványlap
jelöli Szent Margit egykori sírját, földi maradványait
ugyanis a törökök elől menekülő apácák magukkal vitték. |
 |
| Margit sírja a templom szentélyében, a diadalív vonalában volt elhelyezve
és fallal körülvéve. A síremlék 1271-ben készült el, Péter és
Albert lombardiai szobrászok készítették vörös
márványból. A Nyulak-szigeteki szentélyt a 15. század elején
megemelték, és ezért Margit ereklyéit el kellett távolítani a sírból. 1523-ban
a nővérek a kórusra vitték az ereklyét. A török támadás idején, 1526-ban az
apácák elmenekültek a szigetről, majd a következő évben Mária királynő
menlevelével visszatértek. Buda elfoglalásakor, 1541-ben azonban a királylány
ereklyéivel együtt végleg elhagyták a kolostort. A menekülő domonkos rendi
apácák Pozsonyban kaptak végleges menedéket 1615-ben és a Klarisszák
templomában helyezték el Szent Margit földi maradványait. Az 1713-as pestis
alkalmával körbehordozták Margit ereklyéit Pozsonyban, és hatásosságának tudták
be a járvány visszaszorulását. A magyar királylány földi maradványai végül II.
József (1780-90) kolostorokat sújtó intézkedései nyomán tűntek el illetve
enyésztek el. |
 |
| Rekonstruált kútház |
 |
A sírkápolna emlékhelye
|
