Iklódbördőce

A mai falu két részből állt. A nyugati oldalon Kerkaiklód, a keletin Bördőce községrészeket találjuk. Eredetileg önállóak voltak, majd 1938-ban egyesítették a két kisközséget és a Bördőceiklód nevet kapta az összevonás után. 1939-ben újabb névmódosítás eredményeként az Iklódbördőce nevet kapta. A település előtagja, az Iklód az Ikol ősi magyar személynév -d képzős származéka. A Bördőce feltehetően a szláv brzdo, azaz domb elnevezésből származik. A községet először 1324-ben említik Burzeulche írásmóddal. A település nevének írásmódja számtalanszor változott az idők során. Berzelche (1324), Berzelce , Berzelcze (1524), Berdőcze (1720), Bőrdötze (1792), Bördőce névalakokban találkozhatunk a falu nevével. 

 

Fatimai Szűzanya iskolakápolna 1913-ban épült egy épület a polgármesteri hivatallal.

harangláb a település főutcáján

Kápolna Letenye felé vezető úton. Valószínűleg 1920-as években készült. Az eredeti harangja, melyen 1924-es évszám olvasható az imaház tornyában van, és annak lélekharangját helyezték el a 2014-ben felújított kápolnában.

 

A kápolnában faragott oltál található. Kárpáti János készítette 2012-2014 között. Tölgyfából készült. Az oltár formája egy négytornyú bazilika, melynek két oldalán a vallás jelképei láthatók, harmadik oldalán pedig a település címere jelenik meg.

 

Az oltáron található nyitott könyvön fekvő, gyolcsba tekert Jézus körtefából készült.

Az oltár tetején található Biblián olvasható idézet Alsólendvai Kulcsár György könyvében található

A kápolna oldalát festett ablaküvegek díszítik, melyeken a keresztény vallás jelképei jelennek meg. Az üvegfestés Horváthné Bencze Irén egervári művésznő munkája.

Zala megyében Iklódbördőce az első olyan település, amely a "Humanitárius település" címmel büszkélkedhet

Szécsisziget

Szécsisziget a Kerka egyik kis szigetére épült, pontosabban inkább csak Sziget, mert ekkor még a Széchyeknek hírük sem volt ezen a vidéken. (A falu neve tehát a Szigetiek és a Széchyek családnevéből tevődik össze.) A krónika szerint a falu tulajdonosa ugyanis a 14. században a Szigeti család volt. A település első okleveles említése 1403-ból való, s ez éppen arról szólt, hogy Szigeti Pétertől ekkor vette el Zsigmond király Szigetet, mert a falu urai hűtlenek lettek hozzá, és Széchy Miklósnak, a veszprémi püspökség kormányzójának adományozta a király. Ők aztán gyorsan jelentős építkezésbe kezdtek,  1437-re elkészült a főúri kastély, illetve a vár is. Az évszázadok során a Széchy család férfi ága kihalt, a birtokot az akkori tulajdonosai  1690-ben eladták Szapáry Péternek és nejének Egresdy Zsófiának. Utóda, II. Szapáry Péter és felesége építette a jelenlegi szécsiszigeti templomot 1750-60 között. 1820 körül Szapáry Etelt gróf Andrássy Károly vette felségül, így került az Andrássy család kezére az uradalom, akik 1945-ig birtokolták a területeket.

A Kossuth utca 27. számú telken magasodik a Szapáry család XVIII. században épített kastélya, amit a szécsiszigeti vár egy részének a felhasználásával építettek. A vár árkait XVII. századi leírás szerint földsánc vette körül, amit fapalánkok egészítettek ki. Ezek ma is nyomaikban felismerhetők. Azonban a vár árkait 1871-ben a tiszttartó betömette, területét fásította.

Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. Kialakítása egyszerűbb, mint a külföldieké, higgadtabb, mégis betölti reprezentatív szerepét. A kastély földesúri székhely voltánál fogva több volt egy egyszerű lakóhelynél. Birtokosának és családjának otthonaként gazdasági és birtokigazgatási központjaként, valamint nem utolsó sorban a földesúri hatalom reprezentálójaként szolgált.

A szécsiszigeti kastély a régi vár helyén épült a maitól eltérő formában, eredetileg U alakú volt, ami egy 1864-ben készült térképen látható. Az épület maga a Kerka völgyétől pár méterre kiemelkedő, részben mesterségesen kialakított dombon áll. Elmondások szerint berekfa cölöpöket használtak alapozáskor, melyeket égetéssel tartósítottak. 1968-ban a Kerkát új mederbe terelték. A gyorsabb lefolyás miatt a talajvízszint folyamatosan csökkent, a facölöpök korhadni kezdtek.

Az épület mai állapotában L alakú, északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny. Északkeleti oldalához magtár csatlakozik. A volt istállókat és a kapuépítményt, mely délkeleti oldalon csatlakozott a kastélyhoz, 1945 után lebontották. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az épület legidősebb része a magtár. Az is kiderült, hogy a kastélyszárnynak csak a délnyugati fele volt egyemeletes a lépcsőkig, a többi része földszintes volt. A kastély egy emeletes, oldalfolyosós és teljes területén alápincézett. Főhomlokzata 10 tengelyes, melyet horizontális övpárkányok, vertikálisan pedig pilaszterek tagolnak. A földszintes ablakok egyenes ívűek, szalagkeretesek, az emeletiek díszesebbek, szintén szalagkeretesek, a szemöldöknél ehinusz mintával és füzérrel, párkánnyal és tükrös ablakköténnyel. A kastély bolthajtásos pincéjében tárolták az uradalom borát. A pincében 145 akós hordók álltak, ezeket itt szerelték össze. A régi kapuzat alját rúdfával rakták ki, az udvar egyébként kaviccsal volt felszórva, közepén kút állt, körülötte orgonabokrok.

A Kastély közvetlen területe egy közel 0,7 hektáros kert, melyet félkör alakban a középkori várárok vesz körül. A kastélyhoz tartozik még a holtág és a jelenlegi meder által bezárt háromszög alakú 7 hektáros terület. Kerttörténeti szempontból annyit jelent, hogy a kastély körül minimális területet foglalt el, a korra jellemző kialakítású kert, a park többi része gazdasági célokat szolgált. A második világháború idején már ligetek vették körül az épületet, melyeknek legjellemzőbb fája a gyertyán volt.

A műemléki védelem alatt álló malom első írásos említése a XVII. századból való, jelenlegi barokk stílusjegyeit azonban csak a Szapáry család megjelenése után nyerte el. A XX. század elején a vízimalom három darab, öt méteres átmérővel bíró, alulcsapott vízkerékkel járt. Az alulcsapott vízkerék azt jelenti, hogy a víz, ez esetben a Kerka vize a malomkerék alatt haladt át. Egy tűzvészt követően egy hét méteres és egy másfél méteres kerék kapott helyet benne. Az 1950-es években államosították, majd korszerűsítették a vízimalmot, ekkor egy régi turbinával váltották fel a vízkerekeket. Ennek oka a község és a fűrészüzem áramellátásának biztosítása volt.

1963-ban aztán bezárták a malmot, a Kerkát ugyanis szabályozták, aminek következtében a folyó 200 méterrel keletre, a településen kívülre került. Az épület még egy darabig géptárolóként működött, ám aztán elhanyagolták, állapota gyors romlásnak indult.

2002-ben lett új tulajdonosa, egy építész házaspár, akik a Kerka Vízimalom Egyesület segítségével felújították az épületet, amely 2006 őszén újra megnyitotta kapuit.

A kétemeletes vízimalom ma múzeumként és szálláshelyként működik. Az épület alsó szintjén a korhűen rekonstruált malom szerkezeti elemeivel, mondhatni a „szívével” ismerkedhetünk meg. A Kerka Vízimalom Múzeum második szintjén lévő kiállításon a molnárok használati tárgyai, archív fotókon pedig a zalai folyókon működő egykori vízimalmok láthatók. Emellett a felső szinteken hálószobák várják a vendégeket.

 A kastély szomszédságában házi bivalyok legelésznek. A házi bivaly őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly, melynek háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a 6. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. Súlya: 450 – 500 kg, marmagassága 150 – 180 cm, vemhességi ideje 315 nap.

A vizet rendkívül kedveli, mocsaras vidékeken, a savanyú, rossz minőségű legelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen munkabíró állat. Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli. Teje nagyon zsíros (8%). A bivalytej a sajtkészítés alapanyagaként külföldön közkedvelt. Húsa vöröses, rostos, melynek fehérje és ásványianyag-tartalma magasabb a szarvasmarháénál.

Magyarországon az állomány 300 – 350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állatőrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van. A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek megőrzése.

 

hősihalottak emlékhelye a temetőben