Szülővárosomban épp a születésnapomon helyezték el a volt ferences kolostor - ma Kodály Intézet - helyreállított vizesárkában Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam köztérképesként. Az alkotás hivatalos átadására 2016. május 5-én került sor. Az ünnepségen részt vett Szervátiusz Tibor művészúr is. A szobrot Szemereyné Pataki Klaudia polgármester és dr. Hoppál Péter az EMMI kultúráért felelős államtitkára leplezték le. Az ünnepség színvonalát emelte a Kecskeméti Cantus Nobilis kórus fellépése, és a kórus egyik tagjának szavalata.
A márványoszlopra helyezett mészkő talapzaton álló alkotás Bartók Bélát és Kodály Zoltánt ábrázolja.
A két művész Gruber Henrikné Schlesinger Emma otthonában ismerkedett meg egymással 1905. március 18-án. "A nagy műveltségű asszony előbb Dohnányinak, majd Bartóknak, végül Kodálynak volt tanítványa. Ő ismerte fel, hogy a két egymásnak rendelt ifjú tehetség visszahúzódó, zárkózott természete miatt magától talán soha nem közeledne egymáshoz.
Kettejük szövetsége a népdalkutatás jegyében jött létre, és vált a kölcsönös tiszteleten alapuló, versengésmentes művészbarátság példaképévé."
Kodály és Bartók életük nagy részét szentelték a magyar népzene kutatására. Mindketten felismerték, hogy csak a nép ajkáról ismerhető meg igazán a magyar népzene. Kodály Zoltán 70 éves koráig járta a falvakat és rögzített több mint ötezer dallamot.
"A karcsú testük
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból."
Idézet Bartók Béla Cantata Profana művéből
A márványoszlopra helyezett mészkő talapzaton álló alkotás Bartók Bélát és Kodály Zoltánt ábrázolja.
A két művész Gruber Henrikné Schlesinger Emma otthonában ismerkedett meg egymással 1905. március 18-án. "A nagy műveltségű asszony előbb Dohnányinak, majd Bartóknak, végül Kodálynak volt tanítványa. Ő ismerte fel, hogy a két egymásnak rendelt ifjú tehetség visszahúzódó, zárkózott természete miatt magától talán soha nem közeledne egymáshoz.
Kettejük szövetsége a népdalkutatás jegyében jött létre, és vált a kölcsönös tiszteleten alapuló, versengésmentes művészbarátság példaképévé."
Kodály és Bartók életük nagy részét szentelték a magyar népzene kutatására. Mindketten felismerték, hogy csak a nép ajkáról ismerhető meg igazán a magyar népzene. Kodály Zoltán 70 éves koráig járta a falvakat és rögzített több mint ötezer dallamot.
"A karcsú testük
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból."
Idézet Bartók Béla Cantata Profana művéből
