2017. szeptember 29., péntek

Márokföld

Első írásos alakja Markfeulde. A falu névadója Márok, akit a IV. László király nemesi rangra emelt, és ezt megerősítette I. Károly király így az adomány, a nemesi birtok Márok révén öröklődik tovább. A család azonban kihalt a 14. században, és a Bánfi család birtokába került a terület.
Napjainkban pár tucat ház áll, lakosainak száma 2015-ben 47 fő volt. Az ország legerősebb energiapontjának tartanak. A csend, nyugalom szigete, ahogy a település honlapja írja:
A FALU, AHOL FELTÖLTŐDHETSZ!
A címerben fejét jobbra fordító, kiterjesztett szárnyú, ezüsttel színezett turul van, mely jobb lábával a katolikus vallást jelképező keresztet, bal lábával a református vallás jelképét tartja. A pajzs alsó mezeje zöld mázú, benne arannyal színezett egymást keresztező szárú két falevél.



A harangláb 1924-ben, a harang 1925-ben készült. A harangot a soproni Seltenhofer Frigyes Fiai cég készítette és 10 év jótállást vállalt "szép és tiszta, kellemdús hangja és tartósságáért". Lassan 100 éve szól szép és tisztán mindennap kétszer 12 órakor és 18 órakor. 

4500 tő levendula illatozik a kertben


Az energiapark bejáratánál tájékoztató táblát helyeztek el. A park energiapontjait Leclerc Edith mérte be. A közel egy hektáros területen 24+1 energiapontot érintő sétányt alakított ki a falu közössége. Minden ponton az ahhoz illő drágakövek, kristályok kerültek a földbe. A pontok mindegyikénél néhány mondatos tanács, információ nyújt segítséget mindazoknak, akik nyitottak arra, hogy egy séta, egy csendes meditáció közepette testben és lélekben feltöltődjenek.

Az energiapark területén található egy 250 éves körtefa









Természetművészet parkja, ahol a művek az idő múlásával átalakulnak, változnak, és egy idő múlva eggyé válnak a természettel.






























Adott egy házaspár, a feleség francia (Leclerc Edit) férje német (Leclerc-Szelényi Ulrik), mindketten magyar migránsok gyermekei. Itt találtak otthonra, létrehoztak egy galériát egy gyönyörű házban. Először azt gondolná az ember milyen összevisszaság van ebben a kertben. Minél tovább maradunk azonban e helyen annál jobban érezzük - ez így jó, így kellemes. Egy kicsit francia, egy kicsit német, egy kicsit magyar. Bárki a világról betér ide biztos, hogy kellemesen elbeszélget a háziakkal angol, német, francia vagy éppen magyar nyelven.






"Egyszer csak rám esett a vas, vagy én botlottam bele?! Először új vassal kezdtem - talán, mert nagyapám kovácsmester volt... Már régóta gyűjtöttem minden vasdarabot, amit csak találtam. Sajnáltam a valamikor sok testi erővel, izzadással, fáradtsággal elkészített munkát eldobni - aminek lelke is van ráadásul.
Én még a legrozsdásabb darabban is megtaláltam egy lélek részletét. Sokat dolgozom a vason, tisztítom, alakítom, s bár nagyon is komolyan veszem, mégis irónia nélkül nem működne! Aki megtalálja és észreveszi, egy mosolyt megérdemel!"    - Leclerc Ulrik

Palisca Mária keramikus háza. Kedvenc témája a mese, ám megrendelésre a világ bármely pontjáról is kérjék, elkészíti a megálmodott kerámiát. 







"Ez a szakma egy örök küzdelem az ősi elemmel, a földdel. Az agyag saját külön életet él. Mindennap meg kell vele vívni a harcot, és sosem tudni ki fog győzni" - Palisca MáriaÍgy történhetett, hogy a kerámia kanálra ragadt a nyelv az égető kemencében :)






 Az élet meséje: mindenkinél máshogy alakul, a kerámia alapokat a művésznő elkészítette, ám az üresen hagyott részt mindenki maga írja.