Palád helységnév mocsár, vizenyős terület jelentésű. A Paládsághoz tartozó települések, Nagypalád (ma már határon túli), valamint Bot-és Kispalád neve is a nagy sárral hozható kapcsolatba.
Botpalád azért Bot-palád, mert áradáskor gólyalábakon, bottal jártak a faluban az emberek- ez egyik változat. Egy másik változat szerint az első megszállókról nevezték el a Paládokat (Bot Pál, Kis Pál, Nagy Pál). Egy más fajta vélekedés szerint a Paulus név Pala torzulása, de feltehetően a sáros mocsaras földdel kapcsolatos a név. A Bot-előtag pedig feltehetően személynév volt.
1263-ban még csak egy Palád létezett Terra Palad néven. Valamikor a XV-XVI. században vált Botpalád nemesi faluvá.
A címer bal felső részén egy férfi látható bottal - ez a név eredetére utal. A jobb felső képen egy fa létrával és rigóval az Erdőhátra illetve egy mondára utal (a monda szerint a földbirtokos úrtól a parasztok kértek fát. Mivel a földesúr zsugori volt, így egy rétolyát /létrát/ készíttetett, azt adta a szegény embernek oda, hogy vigyék ki az erdőbe, és ahány fa a magas rétolya útjába esik, kivághatják. Ám a parasztok a rétolyát keresztbe fordították és úgy vitték az erdőbe, így sikerült sok fára szert tenniük.) A bal alsó kés a mocsaras, lápos vidéket brázolja, a jobb alsó képen hullámzó vízben egy hal látható.
Tóth László Tiszteletes Úrral látogatásunkat előzetesen messengeren egyeztettük, és csak a kedvünkért jött át Sonkádról, hogy bemutassa ezt a csodálatos templomot.
www.napkelete.hu gyűjtése:
"A faluban kialakult törvénye van a szónak, a viselkedésnek, a szokásoknak, s csak úgy szabad mozogni benne, ahogy az állatoknak a karámban. A Paládok még a Túr-parti települések között is külön világ. Egy régi, szabadszájú mondás szerint „akit Nagypaládon meg nem lopnak, Kispaládon meg nem szólnak, és ha nő, Botpaládon meg nem b…nak, az akár ki is mehet a világból, anélkül, hogy bárhol is háborgatnák”. Valaha Kispaládon, húshagyókedden, a farsang utolsó napján, a hamvazószerda előtti napon, estefelé a legények végigvonultak a falun, a vénlányok ablaka alatt megálltak, és az – „Akinek van szüz leánya, hajcsa ki a szüz gujára” – kiáltást hallatták, illetve trágár dalokat énekeltek. „Keresztbe viszik még Paládon a létrát? A kispaládiak, a „huncut a bírót” hallván, állítólag faodúba terelték a sárgarigót. Meglátta ezt egy fészekrabló, felmászott a fára, de fennakadt. A többiek, hogy leszedjék, létrát hoztak, amelyet keresztbe vittek az erdőben, és minden fát kivágtak az úton. Egy másik anekdota szerint valamelyik Palád bírája a szájában tartott pipa szárába kapaszkodott, amikor a templomtorony magasában dolgozó kőműves munkája után nézett. Egy harmadik történet is szól a paládiakról. Az egyik fa odvában rigófészek volt, amit egy ember ki akart szedni. Belenyúlt, és a karja beleszorult a lyukba. Többen segítettek, de eredménytelenül. Az egyik felkiáltott: „ Hozzatok egy baltát! Le kell vágni a karját! ” Úgy is tettek. De most már mi legyen vele fél karral? „Nem baj az! – mondták – Jó lesz csordásnak!” „A juhásznak jól van dolga, egyik dombról a másikra terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát” – mondja a magyar népdal. „A ridekpásztornak csak nappaa van jó dóuga, mikoo a jóuszág mellett hever, a parasztnak ieccaka, mikoo az asszony mellett fekszik, de a csordásnak ieccaka is, hajnalba is, mikoo kedve szerint tülköli fee a falut, meg nappal is. A debrecenyi püspök is valaki, meg a debrecenyi kántor! Hát még a paládi csordás!” – mondta a botpaládi tehénpásztor."
