Budapesten, az Üllői úton található a szecessziós építészet egyik gyöngyszeme az Iparművészeti Múzeum. Az épületet 1893-ban Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, és 1896. október 25-én már át is adták, habár ezen a napon még a villanyszerelés, a belső festés a berendezés hiányzott, azonban az eredeti átadással már így is megcsúsztak mivel a milleniumi ünnepség záróakkordjaként szerepelt az épület átadása. A világon ez volt a harmadik iparművészeti múzeum. Eredetileg teljes körbeépített, udvaros zártsorú beépítés szerepelt a terveken, azonban ez nem valósult meg.
Kupoláját sárga és zöld Zsolnay kerámiacserepek fedték be, szintén kerámia a tetőn lévő díszek, a kémény csúcsa. Természetesen ezek speciális kerámiák, pirogránit termékek, melyet Zsolnay Vilmos fejlesztett ki. Oly időtálló termék, hogy mai napig az időjárás viszontagságai ellenére pár darabot kellett eddig kicserélni az épületdíszekből. A padláson több darabot találtunk melyeket vagy már lecseréltek, vagy a felújítás során majd cserélnek. A felújítás során - ki tudja mikor kezdik el és fejezik be, talán 2020-ra kész lesz (?) - a kupola csúcsára visszakerül a laterna, mely nélkül most elég csonka képet mutat az épület. Az eredetivel teljesen azonos laternát készítenek, a régi ugyanis nem helyezhető vissza. Eredetileg kb 3 tonnás építmény 1930-as évekre annyira rossz állapotba került, hogy elemeinek egy részét kicserélték, és vasbeton erősítéssel látták el, így a kilátó 30 tonna súlyú lett. 1956-ban több találat is érte, majd 2011-re annyira megdőlt, hogy el kellett távolítani. Majd ha egyszer elkészül a felújítás és a laterna ismét díszíti az épületet kilátóként funkcionál, mint ahogy azt eredetileg is tervezték. Természetesen akkor ismét meglátogatjuk az épületet :)
A Kinizsi utcai épületszárnyban az Iparművészeti Főiskola és a könyvtár egy része található napjainkban. A teljes gyűjtemény mintegy 90 %-a raktárak polcain becsomagolva várja a felújítás elkészültét, és a tervek szerint akkor lényegesen több tárgy tekinthető meg a belépőjegy ellenében. Az épület belső díszítésében a keleti és magyar motívumok jelennek meg. A mennyezet és a falak is festett díszítést kaptak, azonban az 1920-as évek végén egyszerűen eltávolították azokat és csupán két teremben maradt meg. Napjainkra igen megromlott az épület állaga. A metróépítés miatt megemelkedett a talajvízszint, mely komoly károkat okozott, elgombásodott a fedélszerkezet.
 |
| Az első igazgató Ráth György lakrésze. Természetesen nem lakott itt, ez inkább reprezentatív célokat szolgált. Jelenleg itt vannak az irodák |
 |
| A dupla ajtó mögött volt valamikor az étellift. Természetesen ezt már kibontották, helyét befalazták. A két ajtó között egykor Zsolnay-kút volt, ma már csak a csempe és a vízcsonk maradt meg. A pincében-ahol a konyha volt, ma a restaurátorok műhelye található |
 |
| A tervek szerint a teljes falat ilyen tapétával borították volna, azonban ismeretlen okok miatt csupán a fotón látható falszakasz készült el. |
 |
| a tetőn az üvegkupolát védi |
 |
| természetesen ide is benézhettünk |
 |
| Az esővíz útja. Az utcai fronton sehol nem vezették a földre az eső vízet. A képen látható csatornák körülfogják az épületet.... |
 |
| .....majd a padláson csatornákon át..... |
 |
| ....vezetik el.... |
 |
| ....az esővizet. |
 |
| Ez az épületszárny ad otthont jelenleg még a könyvtárnak, valamint az I. és II. emeleten a Főiskolának. |
 |
| Lechner címer - habár inkább kézjegye |
 |
| Az épületben a kerámiadíszek életnagyságú másolata is megtalálható és természetesen megfogható. Igaz ez már a legfelső szinten van, mely a látogatók elől elzárt terület. Nem is értem miért nem teszik egy szinttel lejjebb. |
 |
| Padlásfeljáró |
 |
| Jó nagy szög rögzíti a kerámiaelemet. |
