Belsősárd

Település nevének első említése 1389-ből származik, Sard-nak hívták ekkor. A név a mai alakját 1773-ban nyerte el Belső Sárd formájában. Első okleveles leírásakor az alsólendvai Bánffyak birtokaihoz tartozott. Belsősárd a tipikus nyugat-zalai kis falvak közé tartozik. Az e vidéken levő településekhez hasonlóan a rossz magyar-jugoszláv viszony miatt évtizedekig nem lehetett helyben semmit sem fejleszteni. Az emberek másutt találtak munkát, aztán a gyermekeiknek is iskolát majd egy idő után lakást is.

Jézus Szíve iskolakápolna és faluház. Az épület több funkciós, itt található a könyvtár, imaszoba, orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal. 

Faluház falán I. és II. világháborús emléktáblák.

Tűzoltószertár előterében régi, felújításra váró tűzoltókocsi.

Fogadalmi kereszt a falu határában. Felirata: Isten dicsőségére és a harctéren tett fogadalmam emlékére emeltette Joós István és neje Tüske Fánny 1926

"Kardos" tó a falu határában. Belsősárd határában három horgásztó található. A tavon egy kis szigetről is lehet horgászni.

                                    

A tavat Kardos Tiborról nevezték el. Barátja 2012. szeptember 9-én kopjafát állíttatott, melyet Lendvai Zoltán rédicsi plébános szentelt fel. A kopjafát Tímár László készítette. Kardos Tibor a Tenke-völgye Természetvédő és Sporthorgász Egyesület elnökhelyettese volt.

Szijártóháza

A hetési települések legkisebbike ez a 28 fős Zala megyei község, ahol még megcsodálhatjuk az Őrségre és a Hetésre jellemző, múlt századi épületeket. Első írásos említése 1322-ből való. Az 1300-as évek végén Zyugyarthauhaza néven találkozhatunk vele, mely nagy valószínűséggel az első itt letelepült emberek mesterségére a nyereg- és szerszámkészítésre utal. A trianoni békeszerződés következtében a település a határvidékre szorult, és területének jelentős része került a mai Szlovéniához. A II. világháború után a jugoszláv határsáv miatt a település hanyatlásnak indult, még az építkezés is tilos volt a határhoz közeli részeken. 

A település központjában egy 1991-ben felújított, fából készült harangláb áll. A hetési falvakban nem épült kőtemplom, de minden faluban állt szoknyásharang. Előtte az 1993-ban készült I. és II. világháborús emlékmű.

Önkormányzat épülete

Közösségi ház és buszmegálló

A múzeumból nem lett semmi, villanypásztorral körülvett épület mivel az épület körül lámafarm található.

                               

főutcai csendélet

                                  

Zalaszombatfa

A községet 1335-ben említette először oklevél, akkor Zombothfuolde néven, mely később Zombat falua (1598), Szombatfa (1696), végül Zalaszombatfára (1898) módosult az évszázadok során. Valószínűleg egy Szombat nevű egykori birtokosról kapta a nevét. 

Falu központjában a régi iskola előtt található a közösségi kemence

I. és II. világháborús emlékmű

                                  

falu központjában 

"Talán kevesen tudják, de még az ősidőkben, mikor még Zalaszombatfa talán Zalaszombatfa sem volt, a falut megtámadta egy hétujjú -bizonyos történeti források tévesen hétfejűnek nevezik- sárkány, de a helyiek közös akarata és összefogása megdermesztette, és tölgyfává változtatta! Az ujjait még ma is meg lehet számolni! "

Fumu szobor (Balog Anita, Árvay László alkotása)

       A fumu kalács e tájegységre jellemző. Kezdetekben lakodalmak alkalmával készítették. Az elkészült tésztát 3 részre osztják, majd különböző töltelékkel (mák, dió, mazsola, aszalt gyümölcs) töltik meg mint a beiglit, és ezt összefonják. A fumu kalács attól függően, hogy az ifjú párnál milyen gyermekáldást kívánnak fiút, vagy leányt ábrázolt és megközelítőleg csecsemő nagyságúra készítették.                          

Bike Like (Árvay László alkotása)
Különösen a kerékpárosok kedvence ez az alkotás, mivel azon különböző szerszámok kerültek elhelyezésre, így egy ingyenes kerékpár javítóműhely is rendelkezésre áll. 

kecskefarm a faluban

                               

Gáborjánháza

A település nevét 1389-ben említik először Gabrianhaza néven, mely valószínűleg az első, itt letelepült személy nevéből ered. Ezután bizonyíthatóan az alsólendvai Bánffy család birtokai közé került. 1690-ben az Esterházy család vette át a terület fölött a tulajdoni jogot.

A trianoni békeszerződés után határmenti faluvá vált. Mivel így elszakadt Lendvától, ahová eddig felekezetként tartozott, 1928-ban megalapították a különálló lelkészséget. Ennek következtében 1932-34-ben megépült az azóta is álló katolikus templom, melyben egy 1626-ban, Grazban öntött harang található.
A II. világháború után a falu hanyatlásnak indult a közeli jugoszláv határ és a határsáv miatt. A lakosság száma folyamatosan csökkent, mely még ma is tart. Jelenleg közel 80 fő él a településen, de közöttük is sok az idős, egyedülálló ember.

Gáborjánháza címerében ezüst griff ezüst templomot tart

Köszöntőtábla a falu határában

Volt tűzoltószertár, jelenleg Hetési értékek háza. 2015. október 11-én adták át, azonban nyitvatartásról információ nincs.

Különleges szépségű kereszt. A feszületet a korpusz alatt szobrok díszítik, középen Szűz Mária, jobb oldalon Szent Jnos és bal oldalon Mária Magdolna alakja látható. A feszület eredeti felirata a következő: "Isten dicsőségére Szűz Mária tiszteletére emeltették Gáborjánháza úrbéres és község közbirtokossága." Alatta fekete márvány tábla: " Helyreállíttatta Gáborjánháza lakossága és önkormányzata"

Nagyboldogasszony templom 

A templom előtti székelykaput Mihály László készítette 2002-ben

Kitelepítettek emléktáblája a templom falán

faluház

buszmegálló a falu központjában

I és II. világháborús emlékmű a templom előtt

a faluban nagyon sok régi elhagyatott ház található 

Bödeháza

Bödeháza az egyik hetési település Zala megye Dél-nyugati csücskében. Csend, nyugalom, béke szigete.
1389-ben említik először Bedehaza néven, mely az itt elsőként megtelepedő földbirtokos udvarházára utal. Az elkövetkező évszázadokban először a Bánffy majd az Esterházy család birtokába került.

A trianoni békeszerződés után sok földjét elvesztette a falu, melyek ma már a szomszédos Szlovéniához tartoznak. 1935-ben egyesítették a tőle pár száz méterre, ÉNy-ra található Szentistvánlakkal (más néven Jósec). A II. világháború után a jugoszláv határ közelsége miatt fejlődése megrekedt, sőt visszahanyatlott. A falu lakossága folyamatosan csökkent, jelenleg közel 80 ember él a kis településen.

Buszmegálló Bödeháza szélén

kereszt a temetőhöz vezető úton

Urunk Mennybemenetele templom

II. világháborús emlékmű a templom mellett 

                                 

Önkormányzat épülete

Bödeháza látnivalóit bemutató tábla, mely alapján nem az épített örökség miatt érdemes e településre jönni

emléktábla az önkormányzat falán

                                  

Szent István király templom Szentisvánlakon

Templom melletti keresztet 2014-ben állították

Szentisvánlak II. világháborús emlékmű

Európa Uniós emlékmű a Barátság Parkban

Határtalan madár (Balog Anita és Árvay László készítette a vasfüggöny darabjaiból)

                                 

Kódisállásos ház ma vendégház

új építésű vendégházak is találhatók a településen

A terméskőből készül feszült a mögötte álló méretes juharfákkal együtt meghatározó eleme a Hetés Bödeháza környéki résznek. A feszületet Szentistvánlak lakói 1910-ben emeltették. A szakrális kisemlék környéke sokakat még ma is a trianoni békediktátumra emlékeztet, mivel 1920-ban először itt Szentistvánlak és Bödeháza között húzták meg a trianoni határt s a magyar-jugoszláv határ csak később került néhány kilométerre nyugatra.