Imrehegy

 Imrehegy talán Bács-Kiskun vármegye legfiatalabb települése, hisz csak 1952-ben jött létre Szentimrehegy tanyaközpontból. Kecelt és Kiskunhalast összekötő útról érhető csak el, valószínű nem jellemző, hogy a turisták megálljanak itt is, hacsak....

Látogatásunk hétvégére esett, így az alig 600 fős település igen csendes volt. Egy hölgy takarított a templom körül (sajnos kulccsal nem rendelkezett), illetve egy fiatal támasztotta a kerékpártárolót a település kocsmájánál.

A település egyetlen műemléke a kültéren található Káptalani major, ahol borkóstolót is tartanak bizonyos létszám felett, illetve rendezvényeket is vállalnak (bővebb információ honlapjukon). 

A település lakossága elsősorban szőlőtermesztéssel foglalkozik. Hétköznap esetleg érdemes felkeresni a főút mellett lévő Dűne Borászatot ahol a helyi borokat meg lehet vásárolni, és a Tűzoltószertár Múzeumot is.

Címerben a liliomos korona Szent Imre hercegre utal. Az arany szőlőtőke pedig az itt élők legfőbb megélhetési forrásának, a szőlőtermesztés jelképe.

                                                              Káptalani major bejárat

A majorság pincéje 1907-14 között épült. A körülette lévő zsellérházakban mai napig is laknak.

                                                                       utcakép

        Szent Imre Katolikus templom, előtte Szent Imre-mellszobor Lantos Gyöngyi 2007-es alkotása

                                                               Orvosi rendelő

                                                              II.világháborús emlékmű

Kalocsa pingált épületei

 Kalocsa mely egyidős a magyar állammal, bővelkedik látnivalókban. Most csupán két helyre "utazunk" a városon belül. Mindkettő épület szemet gyönyörködtető, ám nem mindegy mikor érkezel, hogy megtekintsd belülről.

Az első helyszín a vasútállomás. Kívülről jellegtelen épület, ám belépve az egykori váróterem elvarázsol. Az 1882. évtől létező személyforgalom ma már csak emlék. A váróterem üresen kong 2007 óta. Az épületbe bejutni nem egyszerű, de nem lehetetlen. Előzetes bejelentkezés szükséges, hogy hol az kisebb nyomozást igényel, ám ha szerencsénk van a biztonsági őr felfigyel ránk és beenged...legalábbis velünk ez történt. Először egy vasúttörténeti kiállítást tekinthetünk meg, majd innen vezet a kipingált folyosó az egykori váróterembe. Az emeleten lakásokat alakítottak ki, így a ház nem lett egy szellemlakta kihalt épület...ám mégis az. Funkcióját elvesztette.... kár érte.

 A másik helyszín a Tompa Mihály u.5-7 szám alatt található tájház. Nyitvatartási idővel rendelkezik, ám nyitvatartási időn kívül is fogadja látogatóit előzetes bejelentkezéssel. Az udvarban két épület van, ám csak az egyik látogatható, a Tájház. A másik, egy utazási iroda épülete éppen nyitva volt, mert egy külföldi csoport távozott....bemehettünk, így ezt is meg tudom mutatni.

A Tájháznak egy több, mint 200 éves ház ad otthont. A házat a Kalocsai Sárköz vidékre jellemző módon kb 1 méter magas földhányásra építették a gyakori belvizek, árvizek miatt. Vályogból építették, így a "paraszt klíma" tökéletesen működik. Nyáron hűvöset, télen meleget tartotta. Érdekes, hogy a nyílászárókat utólag vájták ki a felhúzott falakból, erre külön szakosodott ember volt.

                                                2024. június 8-i állapot szerinti nyitvatartás

 

Az ó-kalocsai hímzés a textíliákon volt először, fehér hímzőfonallal. Aztán a bútorok, ruhák díszítésekor már kék, fekete és piros színeket is használtak. A kalocsai hímzés a XX.sz. első harmadától vált igazán színessé.

                                                                          A riseliő őse

A Meszesi-hajókikötőnél rendszeresen megállnak a lakó-kirándulóhajók. Az utasokat buszok várják és innen tesznek egy Kalocsa és környéki kirándulást. Többek között a tájház udvarán is fogadják őket és megnyitják részükre a másik épületet ahol kiállítás mellett természetesen ajándékbolt is van. A két épület külön üzemeltető alá tartozik, egymásra nincs hatásuk a nyitvatartás tekintetében.