Második napon Szálka-Bátaapáti távot tűztük ki célul. Hosszabb távot nem szerettünk volna, hisz ez a hazautazás napja.
Reggel korán, tényleg korán ébresztő a szállást (2D Apartman) el kell hagyni és az 5:30-as buszt is el kell érni Bátaszék felé, ahonnan átszállást követően érkeztünk Bátaapátira. Ez a kis kerülő 75 percünkbe került (igaz kocsival Szekszárdról csupán 20 perc). Bátaapátin a buszról leszállva rögtön szembe tűnik a tábla csupán 500 méter a kéktúra útvonala. Két falat a reggeliből lecsippentve mégis legyen energia, és neki lódultunk az útnak....kb 200 méter...és itt mint a villámcsapás, vagyis a jel, hogy bélyegezni kellene. Sebaj forduljunk vissza. Bélyegző oké, végül is a buszmegállótól nincs is messze, haladjunk, hisz most tényleg a korábbi buszt szeretnénk Szálkán elérni. Persze van idő, hisz a táv rövid, ám sosem tudni :)
Kiérünk a faluból nagy lendülettel haladunk is az orrunk után, ám az első jelnél megszólal a vészcsengő....jó az irány? ...térkép elő...ááááá dehogy így Óbánya felé haladunk. Az sem rossz, de majd legközelebb. Vissza a kereszteződéshez az erdészházhoz, ahol természetesen semmi nem utal a tényre melyik út vezet a jó irányba. Kissé köves a talaj sebaj, erdőn haladunk, emelkedőn melynek végén megállunk, iszunk egyet. Jaj de jó kicsit sík szakasz jön....ám egy ideje nincs jel, pontosabban ott volt, ahol megálltunk. Elő a térkép, naná hogy már nem a kéken vagyunk...vissza. Nos igen ott ahol megálltunk na egy éles kanyarral indulj lefele :) Összességében a kilengéseink nem voltak jelentősek, ám valahogy ez a napi túra több erőt vett ki. Mórágy előtti (úgymond a 3. dombocska) felfelé lihegős, lefelé sem jobb, csupán több levegő marad a tüdőben. Amikor aztán Kismórágynál leérsz jön egy kis beton. Na nem azért, mert a faluban haladsz -csupán a szélét érinted, nincs is miért bemenni hisz se bolt, se kocsma - a közúton teszel egy rövid távot és JÖN az agyagos emelkedő...a napon. Itt már azért sütött rendesen, amikor nem takarta egy kis felhő a napocskát. Szóval izzadtunk rendesen. Nagy örömünkre épp fesztivál után érkeztünk Mórágyra így a büfé még részlegesen üzemelt, tényleg jól esett a hideg ital. Mórágy is egy hangulatos falu központban párakapu (melyet Te üzemeltetsz), a buszmegálló ideális pihenőhely (ahol épp a fesztivál egyik résztvevője csak épp egy pillanatra riadt fel édes álmából mikor bementünk, majd visszazuhant a mámorba).
Mórágyról egy kellemes emelkedő visz ki, ám a pincéknél érdemes visszatekinteni a völgyben fekvő falura. Két púpocska után leereszkedtünk Szálkára és igaz előző nap azt mondtam a Horog étteremben nem ebédelünk többet....ám volt még egy órahossznyi a busz indulásig, így a gyors ebéd belefért.
DDK-folyt.köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése