Ófalu

Ófalu zsáktelepülés így kiránduló csak akkor látja e települést, ha célirányosan érkezik. A 6-os főúttól kb 5 km-re lévő zsáktelepülés. Csodálatos környezetben lévő svábok lakta tiszta, rendezett, hangulatos falu. Parkolni nem egyszerű, legjobb ha a sörözőnél tesszük le a gépjárművet és teszünk egy sétát. A falu 140 házából 30 ház külföldi tulajdonban van akik szinte csak a nyári szabadságukat töltik itt. 

  Köszöntő tábla

   Krebsbach-Stadion 

Játszótér, pihenőpark a Polgármesteri Hivatal mellett

...na meg egy napóra

                                                    Tűzoltószertár

Szent Antal templom 1904-ben épült. A templom oldalában található a "malenkij robotra" elhurcoltak emlékműve mely 2016-ban készült. Amennyiben a templom mellett a jobb oldali utcában haladunk elérhetjük a pincesort valamint a temetőben lévő kálváriát.                             

                                               Buszmegálló, mellett a német kétnyelvű óvoda

A faluban több helyen található fafaragás

Patakpart vendégház a Kossuth u/Petőfi u. találkozásánál

Polgármesteri Hivatal épülete

Német Nemzetiségi Tájház. Elérhetőség a kapun nem található, ám az udvarba be lehet menni.

Tájházzal szemben, feltehetően ahhoz tartozó kútház, ól.

pince

Műhely a faluban

   Szent Vendel szobra (1872) mellett megpihenhetünk, amennyiben gyalog sétálunk az eszterpusztai templomromhoz. A Petőfi utcán a Patakpart Vendégháztól kb 1,5 km a piros turistajelzésen. (Kocsival is járható az út)

A középkori Eszter (Ösztör) falu egykori templomtornyának egy része még áll. Igaz a terület már nem Ófaluhoz tartozik, hanem Cikóhoz.

Apátvarasd

Kétnapos túrát terveztünk ám az időjárás előrejelzés miatt a második napra készült egy "B" terv...és valóban éjszaka leszakadt az ég többször is igen nagy mennyiségű esőt kaptunk. Délelőttre igaz már nem ígértek esőt ám a Mecsek legszebb részét mégsem szerettük volna saras talajon végig sétálni. Így a Pécs környékén lévő zsákfalukat vettük célba. Első megállónk Apátvarasd, melynek külterületét Apátvarasd telepet a Kéktúra során már érintettük. A 6-os főútról kb 3.5 km-es bekötőutat 1976-ban burkolták le és elindult a buszjárat is a faluba. A háború előtt még volt szatócsbolt, kékfestőműhely, iskola. Majd a 60-as évekre lett könyvtár, kultúrház. Ám a falu elöregedett ma már iskola nincs, könyvtárbusz jár bizonyos napokon. A település két utcájának találkozásánál áll az 1792-ben épült Szent Imre templom, előtte a Világháborús emlékmű, mögötte Önkormányzat épülete. Kissé távolabb egy szép játszótér is található. A faluban kb 40, jobbára régi tornácos épületben 110 fő él. 

 

Önkormányzat épülete

A környékre jellemző lakóház

RPDDK Bátaapáti-Óbánya

Ismét a kéken egy könnyebb szakasszal...csak tudnám akkor a jobb vádlim miért izomlázas még mindig, habár a túra több, mint 24 órával ezelőtt befejeződött :) 

Szokás szerint túra előtti napon elfoglaltuk szállásunkat a pécsi Liszt Apartmanban. Merem ajánlani, közel a távolsági buszpályaudvar, a városközpont, ingyenes parkolás az udvarban és tiszta. Igaz a falak kissé vékonyak, de semmi sem tökéletes.

Pécsről a fél 7-es busszal átmentünk Óbányára. A pecsét begyűjtése után séta az alvó falun, csupán két párossal találkoztunk akik szemmel láthatóan a reggeli sétából tértek vissza. Természetesen betonnal kezdtünk és egészen a Réka-völgyig "kemény" talajon haladtunk. Itt megfordult a fejünkben felmenjünk-e a Réka várhoz, ám úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk. Egyébként is voltunk már ott egy másik alkalommal, most csupán a kéktúra ezen szakaszát szerettük volna teljesíteni. 

                                                                   Óbánya pecsételőhely

                                                                          Óbánya

Nos a gyors tempóból át is váltottunk lihegős lassú tempóra csupán az vigasztalt a mai napra ez az egy púp van :) Leereszkedve a 6-os főúton kell átkelni, majd ismét kb 3 kilométeres betonút illetve zúzott köves út következett....és innentől jöttek a szemtelen apró legyek, hol tömegével támadtak, néhol pedig eltűntek. Szóval alapfelszerelésbe be kell tenni egy legyezőt is. 

Majd elértük Apádvarasd Vadászcsárda településrészt, mely ma már üdülőfalu. Szinte mindegyik ház felújítva, egyetlen egy volt mely jobb sorsra vár. A Vadászcsárda kerítésén található a bélyegző, sajnos az épület alig látszik pedig kíváncsi lettem volna rá, na meg arra is valamikor működött-e mint vendéglátó egység? 

ez nem az a vadászcsárda :) csupán az elágazás

                                                                Apátvarasd puszta
Elhagyva a 6-os főutat mondhatni sztárdán vezet a turistaút egészen Bátaapáti településig. Jobbára erdei környezet, néhol egy-egy tisztásra kiérve vadászlesek mellett haladtunk el. Több kereszt áll az út mellett környezetük rendben, sőt még tájékoztató táblákon is olvasható történetük. Az Alföldi Kéktúra után szinte meglepő mennyi helyen lehet leülni, megpihenni nem is értem, hogy az AK-n miért nem helyeznek ki legalább néhány tuskót ?!

Több helyen megdézsmáltuk a szederbokrokat, ilyen isteni finom gyümölcsöt is rég ettünk, már ezért érdemes volt ebben az időszakban jönni.

Bátaapáti előtt egy szurdikon vezet át a kék, itt jelentősen visszavettük a tempót...vagy a lábunk elé néztünk, nehogy félrelépjünk a vízmosásban...vagy csak megálltunk gyönyörködni. 

Bátaapátin érdemes betérni az Édes Álom Házisütödébe, ahol 12-14 óra között igaz ebédidő van, de nyugodtan be lehet csengetni. Így is tettünk és valóban nagyon kedvesen fogadott a hölgy, felajánlotta maradjunk a busz indulásáig és szóljunk ha bármire még szükségünk van.

Bátaapátiról a busz csupán 3 órakor indult Bonyhádra ahol - busz késés miatt - kissé hosszabban kellett várakozni a pécsi átszálláshoz. Ám ez a nap így volt tökéletes.