RPDDK Bátaapáti-Óbánya

Ismét a kéken egy könnyebb szakasszal...csak tudnám akkor a jobb vádlim miért izomlázas még mindig, habár a túra több, mint 24 órával ezelőtt befejeződött :) 

Szokás szerint túra előtti napon elfoglaltuk szállásunkat a pécsi Liszt Apartmanban. Merem ajánlani, közel a távolsági buszpályaudvar, a városközpont, ingyenes parkolás az udvarban és tiszta. Igaz a falak kissé vékonyak, de semmi sem tökéletes.

Pécsről a fél 7-es busszal átmentünk Óbányára. A pecsét begyűjtése után séta az alvó falun, csupán két párossal találkoztunk akik szemmel láthatóan a reggeli sétából tértek vissza. Természetesen betonnal kezdtünk és egészen a Réka-völgyig "kemény" talajon haladtunk. Itt megfordult a fejünkben felmenjünk-e a Réka várhoz, ám úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk. Egyébként is voltunk már ott egy másik alkalommal, most csupán a kéktúra ezen szakaszát szerettük volna teljesíteni. 

                                                                   Óbánya pecsételőhely

                                                                          Óbánya

Nos a gyors tempóból át is váltottunk lihegős lassú tempóra csupán az vigasztalt a mai napra ez az egy púp van :) Leereszkedve a 6-os főúton kell átkelni, majd ismét kb 3 kilométeres betonút illetve zúzott köves út következett....és innentől jöttek a szemtelen apró legyek, hol tömegével támadtak, néhol pedig eltűntek. Szóval alapfelszerelésbe be kell tenni egy legyezőt is. 

Majd elértük Apádvarasd Vadászcsárda településrészt, mely ma már üdülőfalu. Szinte mindegyik ház felújítva, egyetlen egy volt mely jobb sorsra vár. A Vadászcsárda kerítésén található a bélyegző, sajnos az épület alig látszik pedig kíváncsi lettem volna rá, na meg arra is valamikor működött-e mint vendéglátó egység? 

ez nem az a vadászcsárda :) csupán az elágazás

                                                                Apátvarasd puszta
Elhagyva a 6-os főutat mondhatni sztárdán vezet a turistaút egészen Bátaapáti településig. Jobbára erdei környezet, néhol egy-egy tisztásra kiérve vadászlesek mellett haladtunk el. Több kereszt áll az út mellett környezetük rendben, sőt még tájékoztató táblákon is olvasható történetük. Az Alföldi Kéktúra után szinte meglepő mennyi helyen lehet leülni, megpihenni nem is értem, hogy az AK-n miért nem helyeznek ki legalább néhány tuskót ?!

Több helyen megdézsmáltuk a szederbokrokat, ilyen isteni finom gyümölcsöt is rég ettünk, már ezért érdemes volt ebben az időszakban jönni.

Bátaapáti előtt egy szurdikon vezet át a kék, itt jelentősen visszavettük a tempót...vagy a lábunk elé néztünk, nehogy félrelépjünk a vízmosásban...vagy csak megálltunk gyönyörködni. 

Bátaapátin érdemes betérni az Édes Álom Házisütödébe, ahol 12-14 óra között igaz ebédidő van, de nyugodtan be lehet csengetni. Így is tettünk és valóban nagyon kedvesen fogadott a hölgy, felajánlotta maradjunk a busz indulásáig és szóljunk ha bármire még szükségünk van.

Bátaapátiról a busz csupán 3 órakor indult Bonyhádra ahol - busz késés miatt - kissé hosszabban kellett várakozni a pécsi átszálláshoz. Ám ez a nap így volt tökéletes.