2026. augusztus 5., szerda

Taszár

A Köztérkép önkénteseként indultam útnak, hogy Gagarin nyomába eredjek, ám a küldetés végül sokkal többet tartogatott egy egyszerű szoborkeresésnél. Taszárra érkezve valójában a saját múltamba utaztam vissza. A szocializmus gyermekeként nevelkedtem, így amikor a település szélén megpillantottam a jellegzetes lakótelepet, majd onnan továbbsétáltunk a mondhatni kissé elhagyatott repülőtér felé, egy szempillantás alatt beszippantott a nosztalgia, és valósággal visszarepültem az időben. A hatalmas, egykori katonai bázis kettős arcot mutatott, hiszen a terület egy részét szemmel láthatóan ma is hasznosítják a felújított épületek tanúsága szerint, miközben a másik fele csendesen őrzi a letűnt korok emlékét. A bázison két fő kiállítóhely várja az érkezőket, a repülőgépeket felsorakoztató szabadtéri tárlat, valamint az az ikonikus kápolna, amelyet még az amerikai katonák építettek az itt-tartózkodásuk idején. Bár eredetileg nem szándékoztunk bemenni, mivel egyikünket sem vonzza különösebben ez a katonai világ (ezért nem jelentkeztünk be), a szerencse végül mellénk szegődött, amikor egy éppen érkező csoport mögött mi is besétáltunk a kápolnában berendezett kiállításra. Úgy voltunk vele, hogy egy gyors látogatás még belefér, ám a tárlatvezető annyira hihetetlenül lelkes volt, és szinte minden egyes kiállított tárgyról olyan végtelen, személyes történetmesélésbe kezdett, hogy na, pont ezért inkább finoman ki is jöttünk onnan. Miután a kíváncsiságunkat ezzel gyorsan kielégítettük, tettünk egy kiadós sétát a településen, és természetesen az út fő célpontja, Gagarin is meglett. A lakótelepen barangolva azonban még valami nagyon erősen megragadott, ez pedig az épületek közötti hatalmas, szellős terek látványa, a lépcsőházak előtt elhelyezett padok, a barátságos kerti asztalok, sőt, az egyik helyen felállított hatalmas, családi felfújható medence is mindent elárult a múltról és jelenről. 

Taszár címere a falu nevét, múltját és élni akarását jelképezi egy vörös pajzson, amely azt hirdeti, hogy a település még a török időkben sem néptelenedett el. A pajzs közepén látható kiterjesztett szárnyú fekete sas a felemelkedést és a Napot szimbolizálja. A sas az egyik karmában egy kardot tart a katonai múlt és a védelem jeleként, a másikban pedig egy szekercét, ami a falu nevének szláv eredetére, az ácsmesterségre utal. A sas mellkasán lévő kis kék pajzs a benne tündöklő arany liliommal a középkori királyi birtokosok előtt tiszteleg.
                                       Magyarok Nagyasszonya templom (1748) 
Templom bejáratánál Szent György szobrot Talabér György a bűnbánó pap emeltette 1881-ben

Szentháromság-szobor 1938

Nepomuki Szent János szobra (1812)
Gagarin-mellszobor az önkormányzat előtt (1971)- eredetileg a laktanyában állt
Trianoni emlékmű
Fésűs Éva Általános iskola előtt található az írónő mellszobra 
Spanics Katalin alkotása (2020)
Fésűs Éva-dombormű (Spanics Katalin 2020)
Millenium-emlékparki emlékművek
Millenium-emlékpark
                                        A repülőtér egykori bejárata ma már csupán mementó.

 

Az első hangsebesség felett repült század emlékére

Sasmadár c. alkotást Dávid Ferenc fafaragó készítette 2024. évben. A kőalapzaton Varga Géza Ferenc "Madár" 1986 felirat olvasható, azonban az a szobor elpusztult, helyette készült a Sasmadár.
                                                       Munkaszolgálatos zászlóalj emlékére
Az egykor Oktatási Központ falát díszítő secco melyet Majláth Kálmán tervezett (1981), a festményt pedig Hádinger Mihály és a KAÉV sorkatonái készítették.
                    Kápolna jelenleg Repülős Emléktárlat mely előzetes bejelentkezés után megtekinthető  (06-70/271-1577 Hargitai Tamás 06-20/215-8780 Koppány Zoltán Miklós kopzol53@gmail.com 06-30/502-9708 Szikla József)
                                                                  Kápolna mennyezete

Képek készültek: 2026-07-25

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése