Őrimagyarósd

Első írásos említése 1270-ből való Monorosd alakban, amikor V. István király örök kiváltságlevelet adott a településnek. A későbbi időkben nem tartozott a szorosan vett Őrséghez. Először Monorosd, majd Magyarósd volt a neve, 1907 óta hívják Őrimagyarósdnak. 1272-ben Munorousd, 1295-ben terra Munurousd, 1430-ban Monyarosd, 1471-ben Monyorosd alakban szerepel az írásos forrásokban. Őrimagyarósdot az Árpád-korban a határvédő őrök alapították. Jelentős volt a török időkben emelt erődítménye, és a hasonlóképpen 1664-ben elpusztult kolostora, mint nevezetes történelmi emlék.

Őrimagyarósd község Önkormányzatának címere domború alakú pajzs, a pajzs talpán V. István magyar király által adományozott ŐRI kiváltságlevél első sora MONOROSD AD CASTRUM felirat olvasható.

A pajzs alsó negyedében zöld színű, három dombon álló gót M betű helyezkedik el.

A pajzson a nemesi kiváltságra emlékeztető, aranyszínű háromágú korona nyugszik.

                                    

Az Őrség legnagyobb evangélikus temploma.

                                

A XV. században kastély volt a dombon amit kettősárok vett körül, egyben erődítményként szolgált tarackkal, hírvivő mozsárral. Az 1664. évi török hadjárat során lett lerombolva. Kopjafa jelzi a helyét. A falu legmagasabb pontja történelmi emlékhely. Napjainkban a keleti oldalon falépcső vezet fel a „Várdomb”-ra: Keleti részén fából készült Őrtorony, a nyugati oldalán álló díszített fakapu, egy kopjafa, fahidak, a kettős védőárok, egy emléktábla és az évente itt megrendezésre kerülő rendezvények emlékeztetik az oda látogatót a múlt dicső napjaira.