2026. július 7., kedd

Zalakomár- Ormándpuszta

Első alkalommal a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra (RPDDK-07 szakasz) teljesítése során jártunk e településen. Akkor a közelben lévő Somssich-kastélyhoz nem tettünk kitérőt, habár nagyon-nagyon izgatott....ám úgy gondoltuk majd máskor, most csak haladjunk már át ezen a sok-sok betonos részen :) 

Így ez alkalommal csupán a településen áthaladva a temetőbe tettünk egy kitérőt Somssich gróf síremlékéhez.....Majd következett egy újabb kéktúra mely igazi kaland volt (ám erről majd remélem egyszer írok bővebben, hisz már teljesítettük az AK-t és az RPDDK-t is)....szóval hazafelé tettünk egy kitérőt a kastélyhoz, próba szerencse. És igen, a kastély kapuján a gondnok telefonszáma, aki ott is lakik így megmutatta a kastélyt.

Ormándpuszta egy csendes, történelmi múltú településrész Zala és Somogy vármegye határán, közvetlenül Zalakomár szomszédságában. Írott történelme egészen a 15. század elejéig, 1412-ig nyúlik vissza, amikor egy Kanizsai család és az óbudai káptalan közötti birtokper kapcsán Ormandhyda néven említették először. Az évszázadok során hol majorságként, hol önálló faluként hivatkoztak rá, míg végül a 18. század végén a Somssich család tulajdonába került, akik egészen 1945-ig birtokolták a területet.

Zalakomár címere látható a településen, mivel a 19. századtól már nem önálló.

Település határában található gróf Somsisch Antal sírja
A helység legmeghatározóbb alakja gróf Somssich Antal agrármérnök volt, aki az első világháborúban, majd a szovjet-lengyel háborúban ulánus ezredesként is vitézkedett. A harmincas években független országgyűlési képviselőként tevékenykedett, és bár az államosítás után három évre kitelepítették, később visszatért egykori birtokára, és élete végéig saját kastélya egykori cselédlakásában élt. 
A birtok ékköve a gróf által 1906 és 1910 között építtetett, több ezer négyzetméteres eklektikus stílusú, tornyos kastély. Az épület különböző építészeti stílusok szerencsés keveréke, amelyet olyan mestermunkák díszítenek, mint a kovácsoltvas ablakrácsok és a hatalmas, tíz méter magas hallban lévő ónémet stílusú falépcső. A kastélyt egy 16 hektáros, gazdag és változatos növényvilágú védett park övezi, amelynek tiszta, ózondús levegője és erdei klímája kiváló gyógyhatással bírt.
A második világháború után az ingatlant államosították, és a hazai gyermeküdültetés egyik fontos bázisává vált: előbb SZOT iskolaszanatóriumként és gyermeküdülőként, később pedig szociális otthonként működött. Az 1980-as években a tanév ideje alatt folyamatosan 120 alsó tagozatos, főként vérszegény és szívgyenge gyermeket fogadtak itt. A negyvenhelyiséges, központi fűtéses épületben modern oktatási eszközök, zongora, vetítők és egy kétezer kötetes könyvtár biztosította a tanulást és a szórakozást. A kastélyparkban bitumenes sportpálya, játszótér, nyári fürdőmedence, egy erdei tornapálya, valamint egy fahíddal elérhető szigettel rendelkező csónakázótó várta a diákokat, akiknek az asztalára a helyi háromholdas konyhakertből biztosították a friss zöldségeket és gyümölcsöket.  
A kastélyhoz vezető út bejáratánál még buszmegálló is van, innen kb 500 méterre található a kastély.

Mi júniusban jártunk itt, akkor még egy-két virág volt a fán, tehát érdemes május körül eljönni amikor teljes pompájában látható.
A kastély egykori bejárata
 
a kastély hátsó frontja
 
 




fotók készültek 2026. március és június hónapban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése