Wilhering

Wilhering mezőváros Felső-Ausztriában kb 6000 fő lakossal. Első írásos emléke 985-ből származik. Legjelentősebb látnivalója az apátsági épületegyüttes. A ma is virágzó kolostorból tizenhárom plébániát irányítanak, emellett híres kertészetet és 1895 óta gimnáziumot is működtetnek itt.

A mai Ausztria területén a VIII. században kezdődött a kolostorok alapítása. A wilheringi cisztercita apátságot két fivér, Ulrich és Cholo von Wilhering alapította 1146-ban. Az 1733-as tűzvész után itt épült fel Ausztria legszebbnek tartott rokokó temploma, a Mária mennybemenetele apátsági templom. A tüzet a 12 éves Elisabeth Prindlin gyújtotta, akit egy munkanélküli lovász Rossknecht Jacob Eder bujtott fel tettének elkövetésére. Mindkettőjüket máglyahalálra ítélték, de csak a lovász égett el, a lánnyal a másik máglya aljában közölték a kegyelem hírét, csupán 4 év börtönbüntetést kapott. Az építész Haslinger János linczi mester volt és 1741-ben fejezték be a munkát.

A freskók és a berendezés főként vörös, arany és barna színekben pompáznak. A barokk és rokokó hangulathoz nagyban hozzájárul az oszlopok, szoboralakok, puttók, aranyozott faragások sokasága. A főoltár és a 3-3 mellékoltár képeit a 80 éves Martino Altomonte festette. A szobrászat feladatainak körébe tartoztak a kő koporsók is, melyeket rendszerint vörös kőből faragtak és rajtuk az elhunytak felfegyverzetten és lovagi erejük teljességében Ezek közül említésre méltók kivált schaunbergi Wernhardnak és nejének, Hedvignek síremléke Wilheringben az apátsági templomban,

kolostor látképe a főútról

a kolostor eredeti bejárata

az udvar

Kiesling Lipót cs. kir. udvari szobrász (1770–1827) egyik ismertebb műve a vallást ábrázoló óriás szobor Wilheringben a monostor udvarának kutján.

 

  

 

 

Elisabeth Prindli